5. Fájdalmak

A fiatal lány forgolódott az ágyában, fel-fel riadt, majd újból elszunnyadt. Mikor legközelebb kinyitotta a szemét úgy látta, mintha egy árnyék lenne a szobája sarkában. Először azt, gondolta, hogy álmodik, ám az árnyék elindult feléje, óvatosan, mint egy ragadozó.
A lánynak rémületében torkán akadt a hang, ám amint a férfi keze kinyúlt feléje felsikoltott.
- Segítsenek! Segítsenek! - többre azonban nem futott az erejéből, mert egy izmos kéz tapadt az ajkaira, míg a másikkal azonnal lesújtott a magatehetetlen lányra. Elsötétült tudattal még érezte a fájdalmat, ahogy a kés kegyetlenül behatolt a testébe.
A férfi, ahogy látta, hogy kezd kialudni a nő szemében a fény, tudta, hogy meghalt. Lassan felegyenesedett. Túlságosan hamar végzet vele, hogy érezzen bármit is.
Ahogy érkezett úgy távozott is, mint az árnyék.

Bella nem tudja miért döntött úgy, hogy elmegy anyjával a rendezvényre, lehetséges nem mindenki fog örülni, hogy mutatkozik.
- Nem tudom jó ötlet-e anya, hogy veletek megyek - szólalok meg halkan. Anyám rám nézet. Szeméből nem tudtam kiolvasni mit gondol.
- Nem lehetsz mindig a négy fal között - szólalt meg percek múltával.
- Pedig kellene határidőm van - Anyám felhorkantott, mire duzzogva csak megvontam a vállam.
A rendezvényen sok ismerős arcott pillantottan meg. A koncert hangos zaján át is hallotta a pusmogásokat.
Tàvolból megpillantotta Andrást és Csengét egy asztalnál ültek a szüleik gyűrűjében.
- Nahát, nahát! - harsogta túl a zajt Farkasné, majd karom ragadott. - A híres krimi iró. Alig vártam, hogy találkozzunk.
- Szia, Mia. A lányom éppen nem ér rá.
- Csak egy pillanatig rabolnám az idejét, Lili. Hiszen nem minden nap van nálunk híresség.
Anyám hosszan rám nézet, mire csak legyintettem. Megszoktam, hogy megállítanak az emberek.
- Milyen csodálatos nagy lány lett belőled - fogta át a két vállam. Elvörösödtem. - Bizonyára egy új könyvön dolgozol, de szeretném ha időt tudnál szakítani a könyvtárba, előadást tartani az új könyvedről.
Egy pillanatig töprengtem, majd körbe kémleltem.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - motyogom.
- Mi nem jó ötlet? - lépett mellénk a polgár mester derűsen. - Már üdvözölni akartalak, Bella. Jó, hogy itt vagy közöttünk.
- Valóban? - kérdeztem vissza szarkasztikusan, mire felnevetett.
- Mindig meg volt a magad humora.
- Valakitől örököltem.
- Bella még gondolkoz azon, amit mondtam, sokan szeretnének megismerni, és a könyveidet. Nekem meg van mind - kuncogott Mia, ahogy elsétált.
Bella nagy szemmekel meredt a nő után, majd a férfi felé fordult.
- Azt hiszem követtem anyámat.
- Isabella sajnálom, amo veled történt itt.
- Én is.

Bella elindult az asztalok között a pusmogások erősödtek.
Tisztán hallotta őket. ,,Miért jött vissza?" ,, Szégyent hozott a szüleite" ,,Menne vissza, ahonnan jött" És hasonlók bántották a fülét.
Ekkor egy finom kéz érintette meg, először a szőke fürtjeit pillantotta meg, majd magát a lányt.
Laura kedvesen mosolygott rá. - Szia, reméltem, hogy itt összefutunk.
- Szia, Laura jó látni.
- Bizonyára - jegyzete meg, majd felsóhajtott. - Gondoltam, hogy nem hagyja annyiban, ha meglát, hogy ne csináljon jelenetet.
- Kicsoda?
- Csenge - mondta utálkozva. - Utalom azt a csajt. Most még gonoszabb, mert András nem veszi észre milyen utálatos.
- Tudja ő - jegyzem meg egyenesen a férfira pillantva.
András az anyjával beszélgettek, majd hirtelen felnézett. Tekintette egybe fonódott a lányéval.
- Hát van bőr a képeden megjeleni - Csenge hangjára elfordította a fejét a férfiról.
- Szia, Csenge. Mi a helyzet a pokolban?
- Menj a jó büdös francba! - Csenge ideges lett. - Minek jöttél vissza?!
- Itt lakom, tudod - mondta gúnyorosan Bella. Csenge épp mondani akart valamit, mikor András megjelent mellette.
- Valami próbléma van? - kérdezte kissé hidegen.
- Nincs - mondja Bella kikerülve a párost, azonban András megfogta a karját.
- Sajnálom - suttogta.
- Én is sajnálom, hogy nem tudod kordában tartani. Mellesleg én a helyében inkább hallagatnék!
- Fogd be!!! - Csenge hirtelen előre lendült, hogy lekeverjen egy pofont a lánynak, azonban a fétfi még idejében lefogta és hátra csavarta.
- Ne csinálj jelenetet! - sziszegte. Mindenki őket figyelte, Bella elakart innen tűnni.

Lili a fejét csóválva haladt mellette, majd zabosan a lánya felé fordult.
- Miért nem tudsz egyszerűen viselkedni?!
- Viselkedni? - kérdezett vissza, szintén zabosan a lány. - Te nem láttad mi történt?
- Láttam, Csenge kedves fiatal lány, te meg provokáltad.
Bella egy pillanatra lehunyta a szemét. - Aha. Meglàtógatom nagyit inkább.
- Úgy volt, hogy velünk vacsorázol - anyja hangja egy oktávval mélyebb lett.
- Hívd el a kibaszott Csengédet! - emelte fel a hangját a lány. - Elegem van, hogy vele pedálozol, mintha kibaszott tökéletes lenne!! Az iskolában is inkább őt magasztaltad ellenben velem nem foglalkoztál! Mikor Erika meghalt, hátat fordítottál nekem, most meg azt akarod, hogy legyek kedves veled? Mindenkivel? Hát cseszd meg anya! Cseszd meg a tökéletes életed! Csessze meg Ásotthalom lakói a kibaszott tökéletes életüket! - kiáltva sarkon fordult, és nagy léptekkel haladt az utcán. Lili halál sápadtan meredt maga elé, mikor a férje megjelent.
- Mi történt? Bella hol van? - Lili megrázta a fejét. A férfi a lánya homályos alakját pillantotta meg az utcán. Utána akart menni, de tudta idő kell a lányának, hogy lenyugodjon.
- Bella a nagyihoz ment - szólalt meg Lili könnyezve.
- Mit mondtál neki?!
Lili behunyta a szemét. - Menjünk inkább haza.
- Francba, Lili nem!! - emelte fel a hangját a férfi. - A lányunk két év után haza jött, amiről azt hittük nem fog megvalósulni, nem akarom még egyszer elveszíteni. De, ha ez megvalósul Lili - hajolt közelebb a nőhöz. - Elválok tőled.
Lili elhűlve meredt a férjére. - Tamás...
- Nem, Lili. Már túlságosan sokáig hallgattam, hogy teszed tönkre a lányomat. Belle nem Csenge, aminek én örülök is. Ezt el kéne fogadnod!
És most menjünk haza!

Bella nem ment a nagyijához túlságosan mérges volt, és szomorú, így megfordult, hogy a temető felé vegye az irányt.
Már nem sírt, a könnyek elapadtak. Kezdett sötétedni, a lámpák felkapcsolódtak felette. Hűs szellő támadt fel, a koncert hangja még a boltnál járva is hallható volt, jócskán haladt az utcán, körbe kémlelt. A homályba alig letehet látni bármilyen lelket is. Csak ő volt az utcán.
Madarak csiripeltek felette, néhány autó suhant el mellette.
Aztán az egyik lelassított mellette.
- Bella...- András hangjára felsóhajtott.
- Nincs kedvem beszélni...- motyogta. - Senkivel nem akarok beszélni. Húz a francba!!
- Vagy beszálaz a kocsiba, vagy bedoblak! - András nem akarta itt hagyni a lányt, mikor olyan sebezhető volt.
- Mint mondtam menj a francba, András...
A férfi leállította a motort, majd kipattant a kocsiból.
- Te akartad... - Bella hirtelen orrfacsaró bűzt kezdett érezni az avarok között.
- Érzed ezt?
- Ne tereld el a szót...biztos elütöttek egy állatot.
Bella lassan elindult a fák között a férfi utána indult. A bűz még orrfacsaróbb lett, hogy sugallja az elmúlás szagát.
Bella hirtelen megtorpant, halál sápadtan meredt az avarra. Egy szürkés kéz emelkedett ki belőle, legyek százai lepték el, köröztek körülöttük.
- András...- suttogta elhaló hangon.
A férfi azonnal kifelé kezdte cipelni a lányt, miközben a rádióján erősítést kért.
Bella màr akkor tudta Erika gyilkosa visszatért.

4. Érzések

Bella nem tudta, hogy ezen az estén vendéget fog fogadni, főleg nem magát Roberts Andrást, akivel nem éppen békésen váltak el. Azon az estén mindketten a fájdalommal küzdöttek. András a legkedvesebb unokatestvérét veszítette el, Belle pedig a legjobb barátnőjét. András körbe nézet. Komótosan, mintha magába akarná szívni a látványt. A lány is megváltozott már nem az nyúlánk, vékonyka lány volt, mint azelőtt. Haja hosszabb lett, szemei sötétek, gyönyörű volt, ahogy csillogtak arca rejtekéből.

- És a seriffnek mi járatban van erre? - kérdezte a hangjára találva a lány. Ideges volt, ahogy András felmérte őt, félt, hogy onnan folytassák a dolgokat, ahol régen abba hagyták.

- A szokásos kör utamat jártam, mikor megláttam itt a fényt. Jó nagy bal horgot tudsz adni - jegyzi meg az arcát masszírozva.

- Ha jól emlékszem te tanítottál meg minket, hogy kell ütni. Pont azután, hogy megcicizted Lilit.

András egy pillanatra elakadt. - Mi? Ezt honnan?

Belle nevetve hátra dobta a haját, ahogy felélénkült benne az emlék. - Erikával sokszor meglestünk téged. Fiatalok voltunk, és kíváncsiak. De nem volt hosszú életű kapcsolat.

Bella arra gondolt túl rég volt az, amikor békésen üldögélt egy tornácon egy férfi mellett. András nem sokat változott, nyúlánk fiúból, igazi izmos férfi lett. Jó és rossz emlékek kavarodtak benne, ahogy a férfit figyelte.Bizonytalan volt Andrással kapcsolatban.

- Nincs kedved kijönni a tornácra?

- Nem, szerintem a konyha megteszi - Nem akart sokáig a férfival lenni, a múlt emlékei túlságosan fájón kerültek a felszínre.

- És meddig maradsz? Pár hétig, hónapig? - érdeklődött a férfi, holott tudta a lány nem igen fog válaszolni.

- Ameddig szükséges - felelte a lány kezét tördelve. - Szeretnék lefeküdni.

András tudta mikor válik terhessé társasága, és most pontosan az volt a lány számára.

- Miért teszünk úgy, minta ő nem is létezne?

Bella megnyalta kiszáradt ajkait. - Nem akarok róla beszélni, András.

- Miért, miért teszel így?

Bella keze ökölbe szorultak. - Talán azért mert mind ketten tudjuk, hogy te kit okolsz! Engem! Ki utáltatok innen és most azt várod, hogy megnyíljak neked, hát menj a fenébe a jelvényeddel együtt! - Bella nagy erővel tárta ki a férfi előtt az ajtót. András nem akart így elmenni, látta a lány szemében a fájdalmat, de jobbnak látta, ha távozik.

A férfi elhajtott, ám még mindig maga előtt látta Bella fájdalmas tekintetét. Nem akarta felhozni Erikát, de a benne lévő tüskék feléledtek benne. Igen a lányt hibáztassa, hogy Erika meghalt, de azt sose akarta, hogy tönkretegyék. És most visszatért, ami nem tetszett mindenkinek.

Azon morfondírozott, hogy tudna valahogy a közelébe férkőzni úgy, hogy ne támadjanak egymásnak. András nem volt benne biztos mit is akar a lánnyal kezdeni. Kötelességének érezte, hogy megtalálja Erika gyilkosát, de csak falakba ütközött.

- Azt hittem már sose érsz haza - Csenge hangja a tornác árnyékából érkezett. Keskeny szépséges arcán szája duzzogva húzta el, mikor a férfi nem viszonozta közeledését. Zöld macska szeme élesen megvillant.

- Nehéz napod volt?

András nem akart társalogni, egy forró zuhanyra és egy hideg sörre vágyott.

- Elment - Lépett be a lakásba, Csenge követte.

- Hallottam, hogy a kis béka vissza tért - Csenge szeme megvillant.

- Nem hiszem, hogy sokáig fog maradni, hiszen mindketten ismerjük - András fáradt volt.

- Szóval a seriff találkozott vele - jegyezte meg epésen. - Gondoltam, hogy seriff találkozni fog vele. És, hogy néz ki kis béka?

- Vonzó - válaszolta a férfi, közben felbontott magának egy sört.

- Vonzó? Úgy emlékszek rá, mintha szemüveges volt, és hatalmas kapa foga, igazi madárijesztő.

András elengedte a füle mellett megjegyzést. Csenge hajlamos volt a rosszindulatra és egy kis irigységre, hiszen ő maga nem tette meg azt, amit Bella évekkel ezelőtt.

Elhagyta a falut, míg Csenge az önkormányzatnál robotolt.A férfinak nem volt kedve hallgatni a nő féltékenységét. - Nehéz lenne kedvesnek lenni vele?

- Én kedves vagyok az emberekkel, csak vele meg kell erőltetnem magam - Csenge összefonta a kezeit a melle előtt, mert úgy érezte csinálnia kell valamit.

- Összebarátkozhatnál vele.

Csenge szaporán kezdett pislogni, keze lehanyatlott. - Most viccelsz? - kacagott fel. - Nekem vannak barátaim, és nem egy lúzerrel fogok lógni, akit utálnak a faluban.

Ez a feltevés nem volt teljesen igaz. - gondolta András, mikor haza felé tartva megállította a könyvtáros Farkasné, hogy érdeklődjön a híres krimi íróról.

- Ahogy gondolod - András félre tolta a nőt. - Zuhanyozni és aludni akarok.

- András! - szólt utána Csenge, mielőtt a férfi ott hagyta volna. - Jogom van utálni őt!

- Jogod van ahhoz, hogy véleményt mondj, de utálni nincs. Mert féltékeny vagy rá.

- Rendben. - mondta recés hangon. - De egy valamivel egyet értek a családoddal, mindenkinek jobb lett volna, ha Isabella oda vissza menne, ahonnan jött. Neked is jobb lenne, ha megtartanád vele a kellő távolságot. Bajt fog hozni rád.

- Ugyan miért félsz ennyire?

Csenge nem felelt, nyugtalan lett. Mozdulataiból vibrált az idegesség. Talán meg kéne látogatnia a híres Bellát, hogy felmérje, mennyire kell tartania a kis békától.

András sose fogja megérteni, miért is utálja Bellát, de minden ahhoz az éjszakához kapcsolódik, amikor Erika meghalt.

És a titokra, amit mindennél jobban védeni akart.

Kinézett az ablakon és a pokolba kívánta Isabellát.

3. Fogadtatás

Bella egész úton pörgő aggyal agyalt, hogy a régi ismerősök, hogy fogadják, majd. Hogy elterelje a figyelmét, bekapcsolta a rádiót.
Rihanna erős hangja hangzott fel az utastérben, vele énekelve.
Ebben a pillanatban a rádió recsegni kezdett, majd egy ismerős hang szólalt meg. Bellának ereiben fagyott a vér.
,,- Bella segíts! Bella segíts!''
Erika hangjára lefékezett mielőtt neki csapódott volna egy fának. Lihegve meredt a rádióra, szíve majd kiugrott a mellkasából.
- Mit akarsz tőlem, Erika? Mi az istent akarsz?! - kiáltotta a rádióra csapva. Ujjai fájdalmasan lüktettek, de nem érdekelte.
,,- Keress meg!" - hangzott a felelet, majd Rihanna hangja töltötte be az elméjét.
Keresse meg? Hiszen Erika el van temetve. Hevesen megrázta a fejét. Beindította a kocsit.
Éjfél után vette be az utolsó kanyart, az út nagy részében nem hangzott fel Erika hátborzongató hangja.
- Mindjárt ott vagyunk - mondta magának fáradtan. - És bele bújok a meleg hálózsákomba.
Látta az út szélén, hogy megérkezett. Nyitott ablakon beszűrődött a tücskök vidám zenéje.
Bellát elfogta az izgalom, amikor elfordult balra, átzöttyent egy kisebb árkon. Semmi utcai világítás, semmi neonfény, a sarkon sincsenek bandák.
Ásotthalom a kis békés falu maradt. Vakon bámult ki felé az ablakon, felismerte a piacot, az iskolát. Legtöbb ház régi volt, és viszonylag távol állt az úttól, a magas járdaszegélyek és alacsony kőkerítések voltak jellemzők errefelé.
És íme a park, gyerekkori kedvenc emléke. Egyik-másik házban égett a lámpa, de a legtöbb sötét volt és kihalt.
Szinte az egész falun végighajtott úgy, hogy egyetlen másik kocsival sem találkozott.
Lassan szállt ki a kocsiból, hallani.
Végigment a lejtős kocsifeljárón, hogy szemügyre vegye a házat.
Elfelejtette, hogy milyen hatalmas is volt, már kicsiként is azt képzelte, hogy egy kastélyban laknak ő pedig a kis hercegnő. A bátyja látogatta meg és érdeklődött iránta, hogy hogy van, és gratulált neki, ha valamit elért.
A szülei oly könnyen hagyták, hogy elmenjen, hogy még az emlék hatásától megdobbant a szíve és a könny a szemét.
Amikor betette a kulcsot a zárva, nyikorogva nyílt ki az ajtó.
Bella nem félt a szellemektől, hiszen már hozzájuk szokott.
Talán üdvözölnék, pár percig állt a sötétben, mintha azt várná hogy Erika felbukkan és rá kiált, de semmi ilyesmi nem történt, azonban egy valami igen.
Hirtelen felgyullad a fény, erős fény fájón vágott a lány retinájába.
- Aú! - kiáltott fel Bella. És, mintha egy nevetést hallott volna fentről. Majd ijedten hátra ugrott, mikor Erikával találta szembe magát. Szívére szorította a kezét, mikor felismerte a hatalmas képet. Ő is rajta volt, Erika volt a legjobb barátnője, talán az egyetlen.
Emeletre sétált léptei alatt megnyikordult a lépcső. Ahogy haladt felfelé úgy érezte figyelik, hátra fordult, csak az üres hall tekintett vissza rá.
Kezd begolyózni a fáradtságtól - gondolta kuncogva. Szinte elvakulva támolygott be Erika szobájába, ugyan azok a fal színei, nem változott semmit.
Talán egyszerre egy szobát néz át, betámolygott Erika régi fürdőszobájába. Mosdóra támaszkodva és a tükrön keresztül nézte magát.
Nyomorultul festett, szeme karikás, a haja lapos és kócos. A nagymamája adta nekik ki ezt a házat, hogy a két barátnő mindig együtt legyen, és ne legyen üresen a ház, mikor ő bevonult az idősek otthonába. Bella nem akarta, hogy bekerüljön a kedvenc nagyija, de Gyöngyi vasakarattal rendelkezett, így semmi, és senki nem tudta megakadályozni ebben a döntésben.
- Na, eddig remekül megvolnánk - motyogta magának. - Itt vagyok a régi házunkban. De nehezebb lesz a beilleszkedés, mivel nem hiszem, hogy a faluban a régi ismerőseink örülni fognak nekem. Fáradt vagyok, behozom a hálózsákomat, és ha nem haragszol meg itt aludnék a szobádban.
Táskájában kezdett kotorászni, majd felpillantott, mikor kaparászást hallott a tükrön.
Betűk jelentek meg rajta.
,, Valaki van a házban!"
Hirtelen elfogta a pánik, mikor meghallotta, hogy nyikordul és megreccsen az első ajtó.
Itt van egyedül nincs fegyvere, semmije. Csak egy jelentéktelen szelleme, ami semmire se jó.
Biztos egy kóbor kutya, csak az lehet.
És akkor meghallotta, hogy megreccsen a lépcső.
Az üres szobában hiába nézett fegyver után, nem volt más benne, csak egy pók a sarokban.
Nincs más fegyvere csak az ökle, nyíl egyenesen támadt az épp belépő alakra.
Ajtóhoz ugrott és sikoltott, ahogy a torkán kifért.
- Jézusom! - kiáltott fel András, és az egyik kezével a fegyvere után nyúlt. Látta hogy a barna hajú nő feléje ugrik. Elhajolt az ütés elől és átfogta a lány derekát, egyensúlyozott, hogy talpon maradjanak, de nem sikerült nagy puffanással mindketten a földre estek.
- Segítség! - ordította torka szakadtából Bella, közben orrba vágta a férfit, aki hörögve fogta le a kezeit.
- Nyugodjon meg - Elkáromkodta magát, mikor érezte, hogy vérzik az orra. - Nyugalom, rendőr vagyok. Azt mondom, hogy rendőr vagyok.
Bella végre kapcsolt, és lentről felszűrődő fényben megnézte a férfi arcát. Látta sötét, enyhén göndörödő haját, arcán borosta. Szép szája van, a szeme is szép volt, bár sötét volt, hogy lássa a színét. Erős, izmos test tapadt az övéhez.
- Maga rendőr?
- Igen, rendőr.
Bár Bella elterülve feküdt a férfi alatt, mégis mulatságosnak találta, hogy orron vágott egy rendőrt.
- Mutassa a jelvényét.
András még mindig óvatos volt, keményen fogta a lány csuklóját.
- Itt van rajtam, és bizonyára magán is.
- Látni akarom.
- Rendben. Nem teszek semmi hirtelen mozdulatot.
Betartotta a szavát, közben a zsebébe nyúlva pénztárcájáért.
- Igazolványok a tárcámban van.
Bella bólintott, figyelmesen nézte, épp úgy, ahogy a férfi őt. András két ujjal benyúlt a zsebébe, és kinyitotta az igazolványát. Bella hátradőlt, majd az
igazolványért nyúlt a fény felé tartotta. Elolvasta a nevet, ráncba szaladt a szemöldöke.
- Roberts András? - Az igazolványról a férfira nézett. Hunyorgott a sötétbe. - Te vagy András?
- Igen én. A helyi seriff vagyok.
- Ó, édes istenem! - Bellából kitört a nevetést. - Ezt nem hiszem el! - mondta mindig kacagva, a férfi azt képzelte megörült. - András nem ismersz meg? - A férfi zseblámpája fényével a lány arcába világított.
Ahogy a lámpával végigpásztázta a lány arcát. Andrásnak ismerősnek tűnt a lány barna csillogó szemei.
- Bella? Istenem, te vagy az Bella?
- Igen, én vagyok.
András a lányra mosolygott.
- Üdv itthon, őzike.