Bella nem tudta, hogy ezen az estén vendéget fog fogadni, főleg nem magát Roberts Andrást, akivel nem éppen békésen váltak el. Azon az estén mindketten a fájdalommal küzdöttek. András a legkedvesebb unokatestvérét veszítette el, Belle pedig a legjobb barátnőjét. András körbe nézet. Komótosan, mintha magába akarná szívni a látványt. A lány is megváltozott már nem az nyúlánk, vékonyka lány volt, mint azelőtt. Haja hosszabb lett, szemei sötétek, gyönyörű volt, ahogy csillogtak arca rejtekéből.
- És a seriffnek mi járatban van erre? - kérdezte a hangjára találva a lány. Ideges volt, ahogy András felmérte őt, félt, hogy onnan folytassák a dolgokat, ahol régen abba hagyták.
- A szokásos kör utamat jártam, mikor megláttam itt a fényt. Jó nagy bal horgot tudsz adni - jegyzi meg az arcát masszírozva.
- Ha jól emlékszem te tanítottál meg minket, hogy kell ütni. Pont azután, hogy megcicizted Lilit.
András egy pillanatra elakadt. - Mi? Ezt honnan?
Belle nevetve hátra dobta a haját, ahogy felélénkült benne az emlék. - Erikával sokszor meglestünk téged. Fiatalok voltunk, és kíváncsiak. De nem volt hosszú életű kapcsolat.
Bella arra gondolt túl rég volt az, amikor békésen üldögélt egy tornácon egy férfi mellett. András nem sokat változott, nyúlánk fiúból, igazi izmos férfi lett. Jó és rossz emlékek kavarodtak benne, ahogy a férfit figyelte.Bizonytalan volt Andrással kapcsolatban.
- Nincs kedved kijönni a tornácra?
- Nem, szerintem a konyha megteszi - Nem akart sokáig a férfival lenni, a múlt emlékei túlságosan fájón kerültek a felszínre.
- És meddig maradsz? Pár hétig, hónapig? - érdeklődött a férfi, holott tudta a lány nem igen fog válaszolni.
- Ameddig szükséges - felelte a lány kezét tördelve. - Szeretnék lefeküdni.
András tudta mikor válik terhessé társasága, és most pontosan az volt a lány számára.
- Miért teszünk úgy, minta ő nem is létezne?
Bella megnyalta kiszáradt ajkait. - Nem akarok róla beszélni, András.
- Miért, miért teszel így?
Bella keze ökölbe szorultak. - Talán azért mert mind ketten tudjuk, hogy te kit okolsz! Engem! Ki utáltatok innen és most azt várod, hogy megnyíljak neked, hát menj a fenébe a jelvényeddel együtt! - Bella nagy erővel tárta ki a férfi előtt az ajtót. András nem akart így elmenni, látta a lány szemében a fájdalmat, de jobbnak látta, ha távozik.
A férfi elhajtott, ám még mindig maga előtt látta Bella fájdalmas tekintetét. Nem akarta felhozni Erikát, de a benne lévő tüskék feléledtek benne. Igen a lányt hibáztassa, hogy Erika meghalt, de azt sose akarta, hogy tönkretegyék. És most visszatért, ami nem tetszett mindenkinek.
Azon morfondírozott, hogy tudna valahogy a közelébe férkőzni úgy, hogy ne támadjanak egymásnak. András nem volt benne biztos mit is akar a lánnyal kezdeni. Kötelességének érezte, hogy megtalálja Erika gyilkosát, de csak falakba ütközött.
- Azt hittem már sose érsz haza - Csenge hangja a tornác árnyékából érkezett. Keskeny szépséges arcán szája duzzogva húzta el, mikor a férfi nem viszonozta közeledését. Zöld macska szeme élesen megvillant.
- Nehéz napod volt?
András nem akart társalogni, egy forró zuhanyra és egy hideg sörre vágyott.
- Elment - Lépett be a lakásba, Csenge követte.
- Hallottam, hogy a kis béka vissza tért - Csenge szeme megvillant.
- Nem hiszem, hogy sokáig fog maradni, hiszen mindketten ismerjük - András fáradt volt.
- Szóval a seriff találkozott vele - jegyezte meg epésen. - Gondoltam, hogy seriff találkozni fog vele. És, hogy néz ki kis béka?
- Vonzó - válaszolta a férfi, közben felbontott magának egy sört.
- Vonzó? Úgy emlékszek rá, mintha szemüveges volt, és hatalmas kapa foga, igazi madárijesztő.
András elengedte a füle mellett megjegyzést. Csenge hajlamos volt a rosszindulatra és egy kis irigységre, hiszen ő maga nem tette meg azt, amit Bella évekkel ezelőtt.
Elhagyta a falut, míg Csenge az önkormányzatnál robotolt.A férfinak nem volt kedve hallgatni a nő féltékenységét. - Nehéz lenne kedvesnek lenni vele?
- Én kedves vagyok az emberekkel, csak vele meg kell erőltetnem magam - Csenge összefonta a kezeit a melle előtt, mert úgy érezte csinálnia kell valamit.
- Összebarátkozhatnál vele.
Csenge szaporán kezdett pislogni, keze lehanyatlott. - Most viccelsz? - kacagott fel. - Nekem vannak barátaim, és nem egy lúzerrel fogok lógni, akit utálnak a faluban.
Ez a feltevés nem volt teljesen igaz. - gondolta András, mikor haza felé tartva megállította a könyvtáros Farkasné, hogy érdeklődjön a híres krimi íróról.
- Ahogy gondolod - András félre tolta a nőt. - Zuhanyozni és aludni akarok.
- András! - szólt utána Csenge, mielőtt a férfi ott hagyta volna. - Jogom van utálni őt!
- Jogod van ahhoz, hogy véleményt mondj, de utálni nincs. Mert féltékeny vagy rá.
- Rendben. - mondta recés hangon. - De egy valamivel egyet értek a családoddal, mindenkinek jobb lett volna, ha Isabella oda vissza menne, ahonnan jött. Neked is jobb lenne, ha megtartanád vele a kellő távolságot. Bajt fog hozni rád.
- Ugyan miért félsz ennyire?
Csenge nem felelt, nyugtalan lett. Mozdulataiból vibrált az idegesség. Talán meg kéne látogatnia a híres Bellát, hogy felmérje, mennyire kell tartania a kis békától.
András sose fogja megérteni, miért is utálja Bellát, de minden ahhoz az éjszakához kapcsolódik, amikor Erika meghalt.
És a titokra, amit mindennél jobban védeni akart.
Kinézett az ablakon és a pokolba kívánta Isabellát.
- És a seriffnek mi járatban van erre? - kérdezte a hangjára találva a lány. Ideges volt, ahogy András felmérte őt, félt, hogy onnan folytassák a dolgokat, ahol régen abba hagyták.
- A szokásos kör utamat jártam, mikor megláttam itt a fényt. Jó nagy bal horgot tudsz adni - jegyzi meg az arcát masszírozva.
- Ha jól emlékszem te tanítottál meg minket, hogy kell ütni. Pont azután, hogy megcicizted Lilit.
András egy pillanatra elakadt. - Mi? Ezt honnan?
Belle nevetve hátra dobta a haját, ahogy felélénkült benne az emlék. - Erikával sokszor meglestünk téged. Fiatalok voltunk, és kíváncsiak. De nem volt hosszú életű kapcsolat.
Bella arra gondolt túl rég volt az, amikor békésen üldögélt egy tornácon egy férfi mellett. András nem sokat változott, nyúlánk fiúból, igazi izmos férfi lett. Jó és rossz emlékek kavarodtak benne, ahogy a férfit figyelte.Bizonytalan volt Andrással kapcsolatban.
- Nincs kedved kijönni a tornácra?
- Nem, szerintem a konyha megteszi - Nem akart sokáig a férfival lenni, a múlt emlékei túlságosan fájón kerültek a felszínre.
- És meddig maradsz? Pár hétig, hónapig? - érdeklődött a férfi, holott tudta a lány nem igen fog válaszolni.
- Ameddig szükséges - felelte a lány kezét tördelve. - Szeretnék lefeküdni.
András tudta mikor válik terhessé társasága, és most pontosan az volt a lány számára.
- Miért teszünk úgy, minta ő nem is létezne?
Bella megnyalta kiszáradt ajkait. - Nem akarok róla beszélni, András.
- Miért, miért teszel így?
Bella keze ökölbe szorultak. - Talán azért mert mind ketten tudjuk, hogy te kit okolsz! Engem! Ki utáltatok innen és most azt várod, hogy megnyíljak neked, hát menj a fenébe a jelvényeddel együtt! - Bella nagy erővel tárta ki a férfi előtt az ajtót. András nem akart így elmenni, látta a lány szemében a fájdalmat, de jobbnak látta, ha távozik.
A férfi elhajtott, ám még mindig maga előtt látta Bella fájdalmas tekintetét. Nem akarta felhozni Erikát, de a benne lévő tüskék feléledtek benne. Igen a lányt hibáztassa, hogy Erika meghalt, de azt sose akarta, hogy tönkretegyék. És most visszatért, ami nem tetszett mindenkinek.
Azon morfondírozott, hogy tudna valahogy a közelébe férkőzni úgy, hogy ne támadjanak egymásnak. András nem volt benne biztos mit is akar a lánnyal kezdeni. Kötelességének érezte, hogy megtalálja Erika gyilkosát, de csak falakba ütközött.
- Azt hittem már sose érsz haza - Csenge hangja a tornác árnyékából érkezett. Keskeny szépséges arcán szája duzzogva húzta el, mikor a férfi nem viszonozta közeledését. Zöld macska szeme élesen megvillant.
- Nehéz napod volt?
András nem akart társalogni, egy forró zuhanyra és egy hideg sörre vágyott.
- Elment - Lépett be a lakásba, Csenge követte.
- Hallottam, hogy a kis béka vissza tért - Csenge szeme megvillant.
- Nem hiszem, hogy sokáig fog maradni, hiszen mindketten ismerjük - András fáradt volt.
- Szóval a seriff találkozott vele - jegyezte meg epésen. - Gondoltam, hogy seriff találkozni fog vele. És, hogy néz ki kis béka?
- Vonzó - válaszolta a férfi, közben felbontott magának egy sört.
- Vonzó? Úgy emlékszek rá, mintha szemüveges volt, és hatalmas kapa foga, igazi madárijesztő.
András elengedte a füle mellett megjegyzést. Csenge hajlamos volt a rosszindulatra és egy kis irigységre, hiszen ő maga nem tette meg azt, amit Bella évekkel ezelőtt.
Elhagyta a falut, míg Csenge az önkormányzatnál robotolt.A férfinak nem volt kedve hallgatni a nő féltékenységét. - Nehéz lenne kedvesnek lenni vele?
- Én kedves vagyok az emberekkel, csak vele meg kell erőltetnem magam - Csenge összefonta a kezeit a melle előtt, mert úgy érezte csinálnia kell valamit.
- Összebarátkozhatnál vele.
Csenge szaporán kezdett pislogni, keze lehanyatlott. - Most viccelsz? - kacagott fel. - Nekem vannak barátaim, és nem egy lúzerrel fogok lógni, akit utálnak a faluban.
Ez a feltevés nem volt teljesen igaz. - gondolta András, mikor haza felé tartva megállította a könyvtáros Farkasné, hogy érdeklődjön a híres krimi íróról.
- Ahogy gondolod - András félre tolta a nőt. - Zuhanyozni és aludni akarok.
- András! - szólt utána Csenge, mielőtt a férfi ott hagyta volna. - Jogom van utálni őt!
- Jogod van ahhoz, hogy véleményt mondj, de utálni nincs. Mert féltékeny vagy rá.
- Rendben. - mondta recés hangon. - De egy valamivel egyet értek a családoddal, mindenkinek jobb lett volna, ha Isabella oda vissza menne, ahonnan jött. Neked is jobb lenne, ha megtartanád vele a kellő távolságot. Bajt fog hozni rád.
- Ugyan miért félsz ennyire?
Csenge nem felelt, nyugtalan lett. Mozdulataiból vibrált az idegesség. Talán meg kéne látogatnia a híres Bellát, hogy felmérje, mennyire kell tartania a kis békától.
András sose fogja megérteni, miért is utálja Bellát, de minden ahhoz az éjszakához kapcsolódik, amikor Erika meghalt.
És a titokra, amit mindennél jobban védeni akart.
Kinézett az ablakon és a pokolba kívánta Isabellát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése