8. Titkok

 8. Titkok

Barbara lehunyt szemmel, a telefonkagylót a füléhez szorítva, miközben letörölte az asztalokat. Kintről a vihar hangjai szürődtek be, mérgesen dörmögött magában, hogy már megint neki kell bezárni az új kollégája miatt.

Nem lett volna szabad hagynia, hogy a főnöke rá beszélje. A falu is kihaltnak hatott, olyan lett, mint egy szellem város. Csak pár autó haladt el a vízes úttesten.

Elfojtott egy sóhajt, és azt kívánta, bár valaki haza vinné. Elbúcsúzott az anyjától, letette a telefont és rápillantott az órára. Még pár perc és haza mehett. Mintha valami zajt halott volna. Körbe pillantott, aztán folytatta a takarítást.

A férfi szíve úgy vért, mint egy légkalapács. Hallotta őt, ahogy valakivel sutyorog. A tenyere jéghideg lett a gondolatra, hogy hamarosan az ővé lesz. Végre találkozni fog vele, egész testével beleborzongott. Előző éjjel róla álmodott, Bella kérte, hogy tegye magáévá. Ő akart volna az első lenni, Erika csak véletlen egybeesés volt.

De mennyei érzés volt kioltani belőle a fényt.

Amikor kilépet az árnyékból, Barbara meglepődve fordult meg.

Ismerősnek találta a férfit.

- Hogy került ide? Zárva vagyunk.

A férfi mosolyogva közeledett hozzá.

- Ne játszd meg magad, Bella. Mindig is erre vártál.

- Mégis miről beszél? - A fickó kéjesen megnyalta az ajkát. - Menjen el, vagy hívom a rendőrséget!

A férfi csak mosolygott. - Hetek óta rólad álmodozok. Te ismersz engem a legjobban.

- Maga téved az én nevem nem Bella!

Megkeményedett a tekintette a nő hazudik, valójában barna hajú, és gyönyörű.

- Azt mondtad szeretsz! - A férfi karjai köré fonódtak, mint egy kigyóé.

Ez rémálom, biztos csak álmodik, gondolta Barbara hátrálva a férfitól. De az álmok nem okoznak fájdalmat, a válla és a feje nagyott koppant a padlón, mikor a férfi a padlóra rántotta. Miközben vergődve szabadulni próbált érezte a férfi matató kezeit a mellein, majd a blúza recsenését. Erősen szorította magához, ezért a nyakába harapott oly erősen, hogy a férfi felordított, majd a szoknyáját kezdte lerángatni róla.

- Hagyjon! - Amikor belé hatolt, sikoktozni kezdett. - Segítség!!!

A nő sikolya elrontott mindent, a vágyai is kezdett alább hagyni, el fogta a méreg. Hazug kurva! De így is az ővé lesz!

Barbara hadonászó karja lerántotta az asztalon lévő terítőt. Tányérok a feje mellett estek a padlóra.

A fickó fogott egy rongyot és a lány szájába gyömöszölve az orrára szorította a kezeit, addig, míg a lány szeméből kinem hunyt a fényt.

Bella nem akart a szüleivel vacsorázni, de nem volt mit tennie hiszen, ha nem akarja, hogy anyja jobban pikkeljen rá így itt állt az ajtajuk előtt, mint egy rakás szerencsétlenség. Sóhajtva emelte fel a kezét, hogy kopogjon, mikor hirtelen Csenge nyitott ajtót.

Fitymálva meredt Bellára, majd oldalt lépett, hogy beengedje.

- Nahát, Bella megérkeztél - Az anyja hangját Csenge háta mögött hallotta. - Gyere mindjárt kész a vacsora.

- Valóban? - kérdezte gúnyosan az anyjától. Lili fintort vágott, azonban nem mondott semmit. - A szobámban leszek, keresek valamit. Remélem nem dobtál ki onnan semmit.

- Nem nyúltam a szobádhoz.

- Mi ez a hideg levegő itt? - szólalt meg a belépő Mari. Bella arca felragyogva rohant a nagymamájához.

- Nagyi - szorosan ölelte magához. Magába szívta a jellegzetes illatát. Csenge gyűlölködve nézte az ölelő párokat, majd negédesen Lilihez fordult.

- És mond, Bella meddig maradsz? Mert tudod anyud erre az éjszakára át adta nekem a szobádat - gonosz mosoly villantott rá. Bella unottan megvonta a vállát.

- Anyám háza úgy dönt, ahogy akar, bár ta te helyed nálunk a kutya házban kellene lennie.

- Isabella! - hőkölt meg Lili, majd megrázta a fejét. - Viselkedj, kérlek.

- Inkább a vendégednek kéne viselkedni - szólt közbe szigorúan Mari. - Ő csak vendég, Bella meg itt lakik!

- Elnézést kérek, Mari. Csak Annyira furcsa nekem, hogy Bella hirtelen hazajön két év után.

Bella keze ökölbe szorult, sarkon fordult, hogy a szobájába menjen, mikor Lili a Lépcsőnél elkapta a karját.

- Miért nem tudsz viselkedni? - kérdezte kesernyésen. Bella hitetlenkedve megrázta a fejét.

- Hihetetlen vagy, anya! Azt sem tudom mit keresek itt, hiszen látom, hogy semmi keresni valóm nincs itt! Megyek a szobámba utána lelépek. Többet nem is fogsz látni.

Ekkor Lili arca elsápadt. Nem akarta, hogy Tom  elváljon tőle, de azt sem, hogy Bella kilépjen az életéből.

- Bella én...

- Ne hívj így! A francba - morzsolt el egy könnycseppet a szeme sarkából. - A héten vissza utazok.

- Mi? - Lili Még jobban elsápadt. - Bella...én sajnálom, ahogy bántam veled.

- Persze, most, hogy el mondtam haza akarok menni.

- Ez az otthonod!

- Akkor ő mit keres itt?! Az az ember, aki a halálba hívta Erikát?! Mert ő miatta ment Erika a temetőbe! De ezt gondolom te csínyvetésnek fogod fel..

Lili nem szólalt meg, mivel egy hangos kopogás hallatszott az ajtóból, majd Csenge mellett megjelent az eső áztatott András.

Gondterhelten körbe nézett. - Sajnálom, ha meg zavarom a vacsorát, de be kell vinnem Csengét és Bellát az őrsre.

- Engem miért? - kérdezte sipákolva Csenge, meg fogva a férfi karját, azonban az lerázta magáról.

-Nincs kedvem letartoztatni téged, Csenge, kérlek hang nélkül vedd fel a kabátod és menj a kocsinhoz.

- Rendben - hebegte cérna vékony hangon.

Bella nem mozdult meg. - Vádolsz valamivel, András?

A férfi arca elfelhősödött, egy lépéssel Bella előtt termett.

- Húzd a kabátod beszélnünk kell. Lili! - Nem nézett a nőre, annál jobban aggasztotta az, ha meg tudja Bella, amit ki derített egy titokról.

Egy olyan titokról, ami összetörheti a lányt.

Ahogy kiléptek az ajtón a férfi nem engedte, hogy a kocsihoz menjen. - Bella - kezdte.

- Mi az? - kérdezte, de a férfi nem válaszolt egy aktát nyomot a lány kezébe. Bella kétkedve kinyitotta, majd azonnal be is csukta.

Az anyakönyvi kivonata volt benne.

Szemei könnybe lábadtak.

Most már értette, hogy az a férfi miért védte annyira, még most is, hiszen nem Tamás az apja.

Sose nem is ő volt az.