Bella úgy tervezte, hogy korán fog kelni, még a szülei előtt, hogy megelőzőn egy esetleges vitát, közte és anyja között.
Amikor azonban kiosont az ajtón Andrásba ütközött.
Bizonytalanul bámult a férfira.
- Talán bajban vagyok seriff?
- Csak bocsánatot akartam kérni tőled, Csenge miatta.
- Nem történt semmi. Kávéra van szükségem. - Indult meg a férfi mellett, aki hirtelen megragadta a karját.
- Gyere meghívlak. Gondolom éhes is lehetsz.
- Azt hiszem udvariasnak kell lennem - mondta Bella. És elindult András mellett a kocsihoz. A lány arra gondolt, hogy a férfinak inkább filmekben kellene szerepelnie, mint egy kis poros falú seriffjét. Egész úton nem szóltak egymáshoz, a csend vészterhesen süllyedt közéjük.
Aztán egy hangos kiabálásra lettek figyelmesek.
- Megöllek! Kitaposom a beleded te!!! - Bella nagyot horkantott, fel ismerte a mindig részeg pongyolában botladozó Jánost. Ez még nem dobta fel a talpát? András sóhajtva szállt ki a kocsiból.
- Mindjárt jövök. Addig menj be és rendelj magadnak valamit.
Bella kiszállt, de így is látta, hogy Zoli próbálja lefogni a mindig örjőngő férfit. Nem változott itt semmi. Ugyan olyan volt, mint régen, de akkoriban János nem volt ennyire őrült. A seriff látványára Jánosban feléledt a harci kedv.
- Na, mi van!?! Nem bírsz el velem és ketten kellettek hozzá! - fröcsögte nyáltól csorogva. - Láttom új pipid lett, hmmm... Megkaphatom egy köré a kicsikét?! - András elengedte a füle mellett a megjegyzéseket. János vigyorgott mikor bilincsbe a seriff kocsijába ültették. Zoli idegesen meredt a férfira.
- Mit csináljunk vele?
- Vidd be az őrsbe - válaszolta a férfi. - És zárd be. A felesége most nem tud neki segíteni.
- Rendben - motyogta Zoli bólintva.
András, ahogy belépet a kávézóba mindenki köszöntötte. Bella a legtávolabb eső asztalnál foglalt helyett, és jegyzetelt. András előtte lévő széken foglalt helyett.
- Úgy látom még nem szolgáltak ki.
Bella megvonta a vállát. - Még mindig nem kívánt személy vagyok. Megszoktam, de legalább van időm írni.
- Egy új regény?
- János újabb bajkeverése? - kérdezett vissza, mikor végre megjelent a pincér. Két kávét töltött, pökhendin tolta az egyik bögrét Bellábak, míg a másikat kedvesen a seriffnek.
- Ez már szokásos élet Ásotthalmon.
- Csak én tartom ezt elviselhetetlenül nyomasztónak?
- Tegnaphoz képest még elviselhető.
Mosoly eltűnt Bella arcáról.
- Miért jöttél át, András?
- Épp a szokásos őrjáratom volt - ivott egy kortyot a kávéjából, mikor ismét megjelent a pincér.
- A kedvenc tökpitéjét hoztam seriff - A nő úgy fordult, hogy a férfi szemügyre tudja venni mély kivágásban lévő melleit.
- Köszönöm, Lara. - köszönte meg a férfi azonban le nem vette a szemét Belláról. Lara bosszúsan sétált el egy újabb vendéget kiszolgálni. - Meg téged is látni akartalak.
- Ugyan miért?
- Hogy lássam, hogy valóban olyan szép vagy, mint tegnap voltál.
Bella megrázta a fejét, mosoly jelent meg az arcán. - Ennek a szövegnek be kellene válnia?
- Hiszen be állt, mosolyogsz.
- Tudom mire megy ki ez a játék, András. Nem kell úgy éreznéd, hogy vigyázznod kell rám. Jól meg vagyok. Eddig is megvoltam. Ha készen leszek a könyvvel és eladóm nagymamám házát el megyek és minden vissza áll a régi medrében.
- Képzelem. De addig is eljöhetnél velem vacsorázni ma este?
- Mi a fészke fenének? - A férfi nem felelt, Bella odafordult hozzá. András gyönyörködött a lány méz barna szemeiben. Bella felismerte ebben egy férfi őszinte érdeklődését. - Nem.
- Ez határozott nem volt. És holnap?
- Nem. Neked mi a feje bajod van, nem elég neked, Csenge?
András kinyújtotta a lábait. - Nem tudod honnan veszed, hogy Csengével együtt vagyunk.
- Mert gimi óta együtt vagytok, és gondolom most is. Nem szeretek játékszer lenni, András.
- Nekem nem lennél az. Valaki elbánt veled, igaz?
András felállt, és észrevette, hogy Bella követi a tekintetével. Óvatos lesz és kitágult.
- Nem tartozik rád.
- Pedig egy idő után igen - Nem akarta, hogy a lány felvegye a nyúl cipőt, mint két éve tette. - Én nem foglak megbántani.
Bella kesernyésen felnevetett. - Hát persze, hogy nem. Már megtetted két ével ezelőtt.
Kisétált a kávézóból, kifelé menet kifizette a számlát. Az autójához sétált, de még visszafordult, amikor kinyinyotta az ajtaját. Hosszan nézte a lányt.
- Nem volt igazam - kiabált vissza a lánynak. - Ma is csinos vagy.
Bella akaratlanul is elmosolyodott, és meglátta, hogy András elvigyorodik. Aztán a kocsi kihátrált a parkoloból és elhajtott.
Bella kisétált a kávézóból kezében a pitével.
- A francba! - morogta, és teletömte a száját pitével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése